emberek a ködön át

a halraj tökéletes szinkronitása
felborult, mikor az öreg felhőket
szaggatni kedzte a templomkereszt.
a szél
ólomgombokat varr fel mellkasomra
ahogy hullámcsapásra megrepedt
tükrökön járok és a vitorlás magánya
                               reciprok érték.

két éve hallom, ahogy suttogják
a ködön át, a túlpartról:
az érzékelés élménye
megosztással realizálódik.
                            nem szólok.
a szavakhoz társított jelentések
egyezményes rendszerét
kategorikusan el -

azóta csak estékre, de
szavakkal a zsebemben
kötöm ki magam.
reggelre partravetve,
egymás mellett
bálna és hajó,
tengerszagú tenyérrel,
belső monológgal
nézem a köd szélét.

és hallom őket üvölteni
a túlpartról

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.