2011.08.10. 23:56
most pedig tánc (danse macabre)
emberek a ködön át
a halraj tökéletes szinkronitása
felborult, mikor az öreg felhőket
szaggatni kedzte a templomkereszt.
a szél
ólomgombokat varr fel mellkasomra
ahogy hullámcsapásra megrepedt
tükrökön járok és a vitorlás magánya
reciprok érték.
két éve hallom, ahogy suttogják
a ködön át, a túlpartról:
az érzékelés élménye
megosztással realizálódik.
nem szólok.
a szavakhoz társított jelentések
egyezményes rendszerét
kategorikusan el -
azóta csak estékre, de
szavakkal a zsebemben
kötöm ki magam.
reggelre partravetve,
egymás mellett
bálna és hajó,
tengerszagú tenyérrel,
belső monológgal
nézem a köd szélét.
és hallom őket üvölteni
a túlpartról
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.