ma délben keltem. volt egy órám fél egytől (conceptualising film), nem mentem be. inkább itthon fetrengtem, mert a fejemben lüktetett egy gondolat, ami hajnalban jött. ezt próbáltam leírni, több-kevesebb sikerrel (forgatókönyvet akarok belőle). a hírek elolvasása után (malév-saga, 432. rész) erőt vettem magamon, nálam van egy litván lány laptopja, meg kell javítanom. ha jól emlékszem háromszor aludtunk együtt. meg amúgyis mindig kedves hozzám, ennyit megérdemel. vistát kéne telepítenem. tegnap kölcsön is kértem (vasárnap óta nálam van a gép) egy példányt az egyik lakótársamtól, joshtól. 82% nál hibát jelzett a telepítő és megállt.köszi.

úgyhogy mentem az internetcaféba dvd-t íratni. előtte viszont betértem a 'legal highs' nevezetű boltba. akartam venni ún. legális zöldséget, most tényleg csak azért, mert holnap 9-től dolgozom és úgysem fogok tudni elaludni. az altatók nem segítenek természetesen. szóval bemegyek a boltba, mondom, hogy ezt meg ezt, és néz rám a tag (tagbaszakadt, lecsúszott alkohol- és drogbeteg, nyaklánc, tetoválások, elálló fogak és a többi kellék), hogy az illegális, és hogy már évek óta nem árulnak olyat. jó. talán novemberben vásároltam ott utoljára.

ezek után be az internetkávézóba, ott a nő kicsit bénázik, nem bánom, aranyos is, meg amúgyse szóltam nagyon emberekhez a héten. elrontja. odajön a (szerintem) férje, jó arc, megcsinálja. írjuk a dvdt. 20 perc után kicsit megunom, kérdezem, hogy spanyolok vagy portugálok (olyasmi nyelven beszéltek), kiderül brazilok. rögtön mondom, hogy flóra megy rióba tavasszal, meg kedvenc országa satöbbi. megkérdezi, hogy angol vagyok-e.

mikor már nagyon unom kibattyogok az utca végén lévő antikvárium elé. nézelődök a kirakatban. bemegyek. elejtek egy bizonytalan 'hi'-t, nem látok senkit, az egész bolt nagyon kicsi, mindehol magas könyvkupacok, csak egy nagyon szűk folyosó van a bejárattól a bolt végébe. egy nagy könyvtorony mögül előlép egy aranyos öreg úr. cigizik. benn a boltban. ez tetszett. mondom, hogy kéne valami angol kortárs költészet, aszongya, olyan nem nagyon van, úgyhogy leveszek egy joyce dublinerst meg egy keats gyűjteményt. kérdezem mennyibe kerül. talán egy gyűrőtt ötfontos vagy a zsebemben, meg egy kis apró. 1.40, mondja. visszafelé az utcán elgondolkodom, és arra a megállapításra jövök, hogy az irodalom és a költészet tényleg teljesen reménytelen.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.