Végleg külön, különfülön

A "Mindig próbálsz ilyen
kérdésekkel megtörni" című
tudományos német szaklap
szerint valóban nem festmény
a Rózsaszín Bohóchalak 2.,
bár vitákat színészek
szakmai szándékkal szítanak,
egyfajta menekülés az
emberek elől, le a víz alá -
ezek voltak a Mester utolsó
gondolatai a réten, aztán
súlytalan mozdulatokkal
narancshéjat szórt a hattyúi-
nak és elindult az Elhagyott
Tudásúak Hídja felé.

Baloldalt ült az egyik, kicsit
jobbra a másik, köztük meg a
szerelem de a rádió bemondta:
ilyentájban gyakran szökken
a szív, ezért ketten megfogták,
a benzinkúton összekötözték,
kettőt belelőttek, a csomag-
tartóba dobták és a biztonság
kedvéért rátettek még két
téglát majd a továbbiakban
200 km/h-val folytatták
útjukat a Világ Vége felé.

Forgatókönyvírók sztrájkoltak és
egy rettegett ír költő jelenléte
borította be a hidat, mikor oda-
értek: tapogattak valamit, mintha
ajtót kerestek volna a tántorgó
tér pókhálós termében, de csak
egy fekete madár röppent fel és
csőrével a képernyőre rajzolt:
tézis-antitézis-szintézis.
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.