Szeretkezés egy léggyel

                               Rudas Attilának

Érdekes, hogy életben vagy
egy ilyen december huszonkilencedikén,
nem sikerülnek a magasságok vagy
csak a mélységeket céloztuk meg?
 

Senki sem haragszik, hat hitvány perc
az élet, a nyolc centi szerelem, egy
helló, hét főn bűn és tíz perc szalagos
parancsolat, én elmegyek csak adjátok

vissza azt a kilenc hónapom, ott ahol
régen a negatív számokkal játszhattam!
Csak az öreg fekvő nyolcas maradt
meg azokból a sárga időkből.

Rövid, gyors és hangos, mint éjjeli
portást, ringat a hosszú néma csönd.
Nem hinném, hogy férfias voltam,
de mennem kell beljebb.

Be a sűrűbe, a sötétbe,
közelebb a csillagokhoz,
a fák gyökerei ma tizenkét
méter magasan lebegnek.

Az egyiken ül a macskám és ma
sem jön haza: nem tud aludni, azt
mondják az öregek, halálszagot érez.

És én azóta minden éjfélkor
tejet öntök közönbösen köhögő
öregecske városom macskaköveire.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.