Sikerült végül hazajutnom Pestről, természetesen már megint semmi pénzem nem volt, ez már olyan hagyomány féle dolog. Nem nagyon értem ezt a hype-ot az egész szilveszter körül, szerintem csak mint egy jó bulit, úgy kellene elképzelni. Régen mindig azt mondtam, hogy egy partyhoz három dolog kell: alkohol/fű, dráma és szex. Ennek már régen nem vagyok a híve, de most úgy néz ki beteljesült: az első kritériumról semmi különös nem jut eszembe, talán csak a szilveszter éjfélkor a dunaparton eltolt cigi a csövessel, dráma, hát dráma az egész élet, a lakótársam (és később énis bekapcsolódtam) széttörte a gitárom (meg úgy egyáltalán az egész lakást), bár ez annyira különös érzelmeket nem hozott ki belőlem, tekintve, hogy a másik lakótársam már egyszer lehugyozta azt, de érzem a hiányát, az biztos, és a szex, na történt ugyanis, hogy a lakótársam (guitar destroyer) aki talán a legjobb barátom, de biztos, hogy egy a legjobbak közül, a nőjét is hozta, aki úgymond életem szerelme (pontosabban volt, aztán megint volt, aztán megint stb., de most már tényleg nem), és ebből jön az a groteszk kép, hogy a nappaliba ülve egyedül hallom, ahogy kúrnak, erre sem mondhatnám, hogy komolyabb érzelmeket váltott ki. Csak ilyenkor jön rá az emberfia (én), hogy mennyire egyedül is van. Ilyenkor arra gondolok, hogy csak a bátrak mernek egyedül maradni (Márai), meg arra, hogy ezt vajon mindenki mondogatja-e magának.
Itthon ellenben egy meglepetés várt. Az ágyam mértani közepén megláttam, egy kb. 230 dk-os macskaszart (BUÉK). Kösz a sok együttalvást macska. Miután kicseréltem a lepedőmet meg hasonlók már csak egy teli kád forróvízre vágytam. Ez sem jött össze, mivel "be van állítva, hogy 23.00-ig van melegvíz, de ha utána akarsz fürdeni akkor csak meg kell nyomni a party gombot és már csinál is" - mondta apám, ám mégsem így volt. Így ezek után lefeküdtem és el akartam aludni de nem sikerült. Olvastam valamit, hogy mittomén dorogok meg nagy piálás után az emberre rátör a magány. Így is történt úgyhogy írtam sms-t két embernek, az egyik válaszolt, de az elég is volt.
Az előbb, ahogy kinn dohányoztam észrevettem, hogy a hamusom (egy felespohár, amit 4 éve vettem életem szerelmének Máltán, aztán végül soha sem adtam át) ki van ürítve.
Csak a takaírtónő lehetett. Miközben ezen tűnődtem hiányzott valami. Hiányzott a város zúgása. De nem nekem hiányzott hanem az éternek. Halálos csönd volt, de tény az a csönd. Most befekszem az ágyamba, elaludni ugye úgysem tudok, magamhoz veszem a diktafonom és beszélek amíg el nem alszom. Aztán visszahallgatom miket beszélek álmomban, meg hogy horkolok-e.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.