Kések húsz percet a találkozóról. Te a pultnál állsz, idős férfiak gyűrűjében. Fogadásokat kötnek veled, hogy bocsánatot kérek-e, és hogy a lépcsőn előre engedlek-e.
Eldobom a dekket, belépek.

Bocs - mondom és megpuszillak.

A kezembe nyomod az italom és a lépcső felé indulunk. Én megyek elől. Nevetés. Buktál egy boroskólát.
Épp, hogy leülünk, feltűnik egy barátom és csatlakozik hozzánk. Kérdezi, hogy zavar-e. Mindketten azt hazudjuk, hogy nem. Félperces hallgatások következnek, gyorsan fogy az italunk és mindhárman zavarban vagyunk.
Végre felismeri a helyzetet és szabadkozva távozik. Ketten maradtunk. A combunk összeér. Nagyon hosszan nézel a szemembe. Felállok, hogy hozzam a következő kört. A nevemet mondod, magadhoz húzol és megpuszilod az arcom.
Még tele van a poharunk mikor zár a kocsma. Én megiszom, te otthagyod. Villamosra szállunk. Epres rágót adsz nekem. Én alig tudok állni, többször rádesek. Jól szórakozik rajtunk a 6-os villamos utazóközönsége.

Egy másik kocsma előtt állunk. Egy lány füvet szív. Összenézünk és nevetünk. Leülünk, teljesen elvarázsol a hely. Combod a combjaim között. Simogatsz. Valamit épp nagyon magyarázok neked, mikor megint megpuszilsz. Nagyon lágyan. Kizökkentesz.
Aztán Párizsról beszélek neked, és te remegni kezdesz. A hidegtől vagy miattam?
Még jobban szoírtom a combod.

Az emberi nyelv képtelen komplex érzelmek és lelki folyamatok leírására. Mikor ezt megpróbáljuk belebukunk. Aki nem bukik bele azt nevezzük költőnek. Ezt mondom neked. Rámnézel. Sóhajtasz.

Ebben az egy pillanatban most kellesz - mondod.
A pillanat elmúlt - mondom kivárva.
Na jó, akkor talán két pillanatig - mondod és közelítesz felém.

Bormézes ajkaink mámoros táncba részegednek. Nincs többé gravitáció. Nincs többé vízszintes és függőleges. Csak két ajak a semmiben. Táncolnak. Ha a tied balra mozog, én jobbra mozgok. Épp, hogy egymáshoz érünk, szinte csak simogatjuk a másikat.

Ez kijózanító volt -  mondod.
Negatív vagy pozitív értelemben? - kérdezem, de választ már nem kapok. Itt a taxi, menned kell, amúgy is, ezt a kocsmát is bezárattukmkár. Elbúcsúzunk és elindulok a Király utcán.

Most délután fél öt van, tíz perce keltem fel. A Dózsán sétálok és azt éneklem, hogy with or without you. Na most akkor mi van?
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.