a trombitaszóló
 

mérföldek ezrei poroskodnak sarkantyúmon,
ajtód előtt állok
kopogok
a fában rezgéshullámok indulnak,
bal kanyar a konyhában,
és a levegődön át
utat találnak selyem dobhártyádba,
fejedben megjelenik egy kép,
feltéped az ajtót,
pupillánk összeszűkül
tekintetünk isten hozottat mond:
zéró.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.