Bizonyíték rólad

Mikor azt írom, te,
sosem tudom kire
gondolok igazán:
mindenkire, aki
nem én, vagy mégis-
csak magamra? A
létezés bizonyítékai
rendre megbuknak, ha
nem lennék senki akárki
lehetnék, de én mégse
leszek mindenki mert
senkit sem ismerek.

Kivilágított doboz visz
a tízórai város szélén.
Jámbor csatornák
tartanak a tenger felé
és még mindig megvan
a kék sapka, amit
nálam hagytál azon a
reggelen: anyád várt
kinn a kocsiban, te
siettél, én meg azóta
nem mostam ki.
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.