2011.10.25. 16:25
A földetérés
Mint áradó folyó éjfekete medrében, kanyargott a menet. Bokájukat szél fogta közre, hangtalanul lépkedtek az ébredező földön. Fecskefarkak alatt száll a női haj, de földre kényszerít mindent, ami repül. A mezőn áll. Lábfeje zsákmánya véres tollak, földhalom. A nő kilép a tömegből. Bőre fehére, szeme villanása. A férfihez ér. Ujjai nyomán utoljára hullik a vadregényes borosta, már meztelen. Puha kezekre függeszt fel, bukott fővel. Süvítve zúg le az acél,beleremeg. És újra. Egyenes vonal mentén pusztul a csont. Körülöttük pihékben lebeg a toll. A fehér ruha foltokban nedvesedik, forró bőrhöz tapad sisteregve. Tántorogva, de feláll. Vállait szörnyű súj húzza le, repedezik a gerjesztett levegő. A rét fehérbe borul. A gyökerek alatt, a levelek közt, hajtövekről, ráncos kezekről, szeplő szélén, anyajegyből – fanyar mosollyal lovagolt be az Öreg Halál. Láncok csörögtek, hát elengedte ezer arcát. A nő azonnal eggyévált a fehérséggel, a botladozó Ikarosz fülébe súgott - szerelmes voltam a fiúba, aki íjjal mércék fölé lövöldözött. A földhalom két oldalán. Először a nő, aztán a férfi. Beleropognak csontjai az ölelésbe. Mint takaró, ülepedik rájük a szemcsés idő. A megásott sírbani utolső első aktus vége. Elbúcsúzni felhők szálltak le, és már repülő emberek szórták rájuk a földet. A repülés egyetlen bizonyítéka a földetérés.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
l'esprit · http://espritbleu.wordpress.com/ 2011.12.20. 23:56:03
örülök, hogy újra írsz.
l'esprit · http://espritbleu.wordpress.com/ 2011.12.22. 00:24:21
ennek hiányában más érzetet keltett az írás.