Catherine

Catherine elment
de itt felejtette a nevét
amit pitypangon nevelt
szeplős kislány korában
                   a tóvidéken

négyzetrácsok közé zárja
és felejt neki még létrát
kereket házat mély kúttal
azt mondja egy komoly nő
nem viheti fel a repülőre -
köszön és fordul a kifutópályán
nézném még ahogy eltűnik de int
                       hogy menjek már
és mentem is felé
egyszer a kertben a tömegen át
miután megjött a rendőrség
aztán a vécében nagykabátban
egy zöld gomb esett ki a zsebéből
azt mondta várnunk kell lámpaoltásig
                        és én hazarohantam
azóta esténként a ház falait rágja
tudja hogy az egyik a másik nélkül
                                 nem kophat
biztosan eszi át magát az álmaimon
Szókratész hősi kartonképén lyuk
                      ömlik belőle a fény
és Catherine röptében veri vissza
gondolat szárnyán ki a fülön
át a párnán az ablakhoz lép
hajat fürdet a szomszéd holdon
és felkavarodott fehér ingek
füstöt szórnak vissza a szemébe
egyre csak tapogatja az üveget
és dúdolja hogy tenyérnyi égő lett
                   a vén kutyabolondító

azután felöltözött
ivott egy kávét
zsebretette a kulcsot
és indult Párizsba
hogy nevet változtasson

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.