Bocsánat, a szívemen ül kedves

Lágy l-betű vagy a szóban,

tinta az örökíróban,

karmazsin kéz, női táska vagy lista,

ajakrúzs amivel neveket húznak ki,

az emberekről visszaverődő novemberi fény,

az illat anyám szobájában vasárnap reggeleken,

a pánt ami mindig lecsúszik,

a szerelmes tanár, a betelt füzet,

a nagy falevél amelyik repülni tanítja a kicsit,

a segédige, a szenvedő szerkezet,

a tea amit ágyba hoznak, de nem kell,

a szőr a karomon, a buszsofőr,

a palacsinta amelyik megáll a levegőben

és inkább nem hull vissza,

a nyár vége, delíriumkredenc,

pára az autók ablakán esti parkolókban

a 20 éve halott, kopott ékezetű író,

Johnny Cash, aki sose járta az utat,

te vagy Ady szájában a sor,

(je n'avais jamais eu un vrai chez-moi)

te vagy aki ágyon táncol, csapba hány,

a kavics, amit az univerzum szélén rugdosnék.

Szóval ez mind te vagy, biztos hogy nem én,

csak versek közt talállak

és egy sorral mindig meghaladsz,

de tudd meg,

te vagy az is, kinek jöttekor

száz hegedű egyszerre jár a levegőben,

a vándormadarak

tökéletes geometriai formába rendeződnek,

a templomtoronyról folyik a vér

én meg a Halál fakó lován vágtatok feléd.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.